A szavazás szünetel









  


Helyi hirek | Eseménynaptár | Egyház | Sport
Kultúra | Oktatás | Felhívások | Helyi újság

Történetek Varsád múltjából

Varsád történetéből nem sok írás maradt levéltári berkekben, e kevés írott emlék és a környező települések monográfiáiban írottakból lehet következtetni a vidék nyolcszáz éves múltjára.



Varsád történetéből

Lovasi Imre gyűjtése nyomán

A helységnév eredete szláv. A mai szájhagyományokban fellelhető verziókat, Varsád névadásáról, illetve elnevezéséről kétségbe vonható

Az egyik ilyen a feltevés, - ami a szájhagyományokban fellelhető - hogy a település nevét, a varsádi német bevándorlók, a XVIII. Században, egy esemény kapcsán költötték volna. Miszerint a telepesek Kisvarsádot, az első lakóhelyüket, elhagyni kényszerülésük után sajnálkozásukat fejezte volna ki, adtak ezzel a fogalommal hangot, hogy „War schade". Ezt a feltevést el kell vetnünk. Sok bizonyíték utal arra, hogy ez kizárt. Tehát, hogy a község nevét ők költötték volna, az idejövetelükkor. A helységnév évszádokkal megelőzte a bevándorlásukat. (Lásd: I. melléklet) Ez az 1330-as térkép, térképvázlat, az ún. Pápai tizedjegyzék alapján készült, és igazolni látszik a településnek ekkori létezését, mint ahol még nem volt ugyan szilárd építésű templom, de a Tolna megyei faluhálózathoz tartozott. A környék faluhálózat kialakulásának kezdete a fejedelmek korával, a honfoglalás idejével indul meg. A végleges falurendszert, a falvak hálózatát, mint az országban mindenhol, István király művének tekintjük. A falumegtelepedés és a faluhálózat véglegessé válásának eszköze azonban a szilárd építésű templomok voltak. Közismert Szent István rendelete a „10 falu - egy templom" építéséről. Az nem ismeretes ugyan, hogy ez a sorrend, e rendelet alapján, hogyan gyarapodott ezen a vidéken, hogyan épültek a templomok. De azt tudjuk, hogy az arány a templomos helyek javára folyamatosan váltózott, az évszázad folyamán. Nyugodtan feltételezhetjük tehát, hogy az árpádkor végére ezek az arányok itt is kialakultak. A második ok, Székely István és Merczy gróf között 1722-ben köttetett adás - vételi megállapodás Varsádról, és az erről található iratokban leírtak. Ezekben, az iratokban félreérthetetlenül Varsádról van már szó. Ez, a németség bevándorlása előtti történet.

Varsád újkori megalapítója

Claudius Florimundus Mercy
1666 - 1734.

A korabeli téglagyárban (XVIII. Század) égetett téglái között találunk, többféleképpen jelzett változatot, amit a mellékelt fénykép igazol. Így „JT WA", „TJ WA" és „WA" felirattal. Ezek a gyártmányok, a német telepesek, bevándorlás korabeli készítményeknek vélhetőek. Az első változat: „Johann Trautmann Warsád". Vagy a második változatban már némileg közelít a magyar írásszabályokhoz, mert előbb a családi, és csak azután írja a keresztnevét, így: "TJ WA". Majd a harmadik változatban csak „WA",(Varsád) a község neve maradt német írásszabályok szerint, meglehetősen naiv rövidítési formában. A német telepesek gondja valószínűleg, az lehetett, hogy ezt a nevet német nyelvszabályok szerint „Farszádnak" kellett volna kiejteni, így ők a „V"(= fau) helyett a „W"- t vették szolgai módon használatba, a gyártmányok származásának jelölésére, és ami német nyelven tökéletes fordítása a településünk nevének. Az „S" hangot egyszerűen elhanyagolták, mert valószínűleg ezzel már nagyobb gondok lehettek számukra. Amin voltaképpen nem lehet csodálkozni, mert a bevándorlók nem ismerték a magyar nyelvet, így ez igazolja őket, világossá teszi, Varsádnak az akkori fennállását, létezését. És azt is - természetesen -, hogy a névadáshoz a német telepeseknek semmi közük nem volt.

Azt a bizonytalan vélelmet is el lehet oszlatni, hogy Varsád, a nevét egy halászati eszközről - nevezetesen a „varsa" nevű halfogó szerszámról - kapta volna, mert földrajzi (domborzata) alakzata hasonlít egy varsához. Ez is kizárt és teljesen lehetetlennek tűnik, mert a középkorban élő embereknek nem igen voltak, vagy lehettek rálátásai a település földrajzi, (relief) kinézésére.

A község elnevezése, a legújabb kutatási eredmények szerint délszláv fogalom.* A szlávok (rácok) nyelvén fonetikus kifejezési módban, „varsád": kertet, kertművelőt, kerttel való foglalkozást jelent. Ez a feltevés valószínűbbnek tűnik, Varsád névadására, mert a környező helységek elnevezése is inkább egyfajta foglalkozási gyakorlathoz kapcsolódik. Vidékünkön ez nem ritkaság, hogy a helyeket egy foglalkozás, egy tevékenység gyakorlásáról nevezték el. Különös figyelmet érdemel itt, e vonatkozásban Tormás, a honfoglaló Árpád unokájának, helyfoglalása e környéken. Aki a mai Kistormás és Nagytormást (Tormás pusztákat) birtokolta. Kistormás Kisvarsáddal, és Varsáddal határos. Kertművelésre nagyon alkalmas területen fekszik, mindkét helység. A huszadik században, még Kisvarsádon és a mai Varsádon is, tehát mindkét településen folyt kertművelés. Kerti földeknek ismertük Varsádon a Jánosföldeket, a Szállási káposztáskerteket és a Kukoricavölgyet is. E három Dűlőt, ritkán használták más kultúrák termesztésére. Kisvarsád, az azon végig húzódó patak mentén egészen Kistormásig kitűnően alkalmas terület a kertművelésre. Magas talajvíz-állással, forrásokkal és vizekben gazdag patakokkal, az öntözési (árasztási) lehetőség biztosítására. Mindkét település területe Észak-Déli fekvésű, így az uralkodó szél a csapadékot, a kerti növényeken gyorsan felszárítja, míg a talaj hasznos nedvességét nem mérsékli. Határozottan valószínűsíthető Varsád helységnévnek innen való eredése is. Feltehető, hogy a kiszolgáló népek, tehát Tormás udvartartásának része volt, és az udvartartást kiszolgáló népek lakóhelye. Ugyanis Kisvarsádon találhattak a német telepesek, a bevándorlásukkor egy Rác (görög-keleti) templomot és egy temetkezési helyet is. Erről föl lehet tételezni, vagy igazolni látszik, hogy Kisvarsád a tizennyolcadik században is még lakott helység volt, melyen földművelő és állattenyésztő emberek éltek.

Varsád, a református vallású Székely István alezredestől került a hőgyészi Merczy família birtokába, vétel címén 1722-ben. Hosszú pereskedés kísérte az ügyletet, mert a pécsi Pálos-rend tartott volna igényt Varsádra és ezért perelték Székely Istvánt, úgymint Merczy grófot is. E perek során Székely család ügyésze kiharcolta illetékeseknél, hogy végül az Ítélőszék elutasította a Pálos-rend keresetét. Így Varsád 1722 augusztusától a Merczy család végleges birtokában maradt*

Tehát az őseink a betelepülésükkor, itt két lakott települést találhattak és mindegyikben középkori templomot. Egyike itt Varsádon, a mai evangélikus Templom mögötti dombon, az őket megelőző (itt élő) református és katolikus magyarok temetkezési helyük alsó (Keletre néző) végében. A másik templom Kisvarsádon a"Steinkipfl"(varsádi kiejtéssel:"sta΄kip΄l") legmagasabb pontján. A csordakúttól Délre, mintegy 250 m távolságban lévő dombocskán állt. Előbbi református és az utóbbi úgynevezett ráctemplom. Több vonatkozású levéltári, iratnak a megismerése után lehet erre következtetni. A Steikipfl a varsádi köznyelben használatos neve a dombocskának. A templom helyét pontosabban nem lehet meghatározni. Ennek a helynek az elnevezését valószínűleg a német földhasználók költötték, és jóval később, amikor a templomrom már szétszóródott. A felépítmény és a temetkezési hely kövei-téglái, úgymint az emberi csontok is, a mezőgazdaságilag művelt területen ide-oda forgatódtak és emiatt elkülönült ez a terület. Így kaphatta később ezt a jellemző egyedi elnevezést, ami a község kataszteri helynevek között nem szerepel.

* H. Knieβ: Tagebuch fon einer Begegnung c. könyvében írja le.

* TMLT iratanyaga.








Felhasználónév:
Jelszó: